„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, s egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.”
Az ősz beköszöntével, a mezei munkák végeztével megkezdődik a társas feldolgozó munkák időszaka. Az idei terményáldás ünnepének témája a DOLGOS HÉTKÖZNAPOK TEVÉKENYSÉGEI voltak, melynek keretében a Halacska csoport a KUKORICÁT választotta, mint feldolgozandó termény.
Egy kis időre egy falusi pajtává alakítottuk át a kemence előtti részt, a jó gazdasszony munkaterületté és konyhájává, múzeumi kiállítóteremmé, gyermekek játszó és munkaterületté, ahol lehetőség volt átélni az együtt levés, az egymástól tanulás fontosságát a hajdani társas munkaalkalmak kapcsán. A kukoricatörés régen nagy esemény volt, amikor a jó szomszédok, rokonok együtt törték kalákában a kukoricát (közösen, nem pénzért, hanem egymás megsegítésére kölcsönösen végzett munka volt). A résztvevőket általában meghívták, a kapura fűzött zöld gally jelezte, hogy itt ma fosztás lesz.
A csoportban dolgozó nevelők autentikus népies, falusi öltözékben fogadták a portára érkező családokat, mint a társas feldolgozó munkára érkező rokonokat, barátokat, szomszédokat. A portánkra érkezve, a tenni akaró asszonyok, férfiak, lányok, fiúk, felfedezhették milyen változatos módon dolgozták és használták fel régen a kukorica növény minden egyes részét /szemtermés, csuhé, szár/.
A következő kukoricás tevékenységek megismerésére, kipróbálására volt lehetőség a HALACSKA portán kialakított több helyszínén:
- Kukorica növénnyel, gabonával való ismerkedés/gyökér, szár, levél, kukoricacső, virágzat, felhasználása, érdekességek/
- Kukoricafosztás /le kellett szedni a kukorica csuhéját, nehogy a kukorica tönkre menjen/
- Kukorica morzsolás kézzel, csutkával és morzsolóval
A „háziak” a munka végeztével a kemencében sült finom zsíros kenyérrel, lilahagymával, főtt kukoricával és házi süteményekkel kínálták meg a segítőket.
A finom kenyeret a gyerekekkel közösen sütöttük meg a délelőtt folyamán.
Élményszerű közös együttlétben volt részük, melyről tanúskodjanak a KÉPEK.