Farsangi élményeinkből merítve e héten a vasutas mesterség felé terelődött a figyelmünk. Népi dalos játékban vasutaskodtunk, majd előkerült a favonat, és itt igazán kiteljesedhettünk e területen – komoly összedolgozásokkal csodás pályák épültek, s felhasználtuk korábban készített házikóinkat is tereptárgyaknak, és újabbakat is csináltunk. Segítségünkre volt a játékokban Weöres Sándor Kocsi és vonat című, vonatzakatolást idéző verse is. E játékos tevékenységek során fejlődött gondolkodásunk, matematikai, sík- és térbeli tájékozódó képességünk, szerialitásunk, figyelmünk, érzékelésünk, észlelésünk, finom- és nagymotorikánk, szociális és nyelvi képességeink. Nekiláttunk magunknak kalauztárcsát is készíteni, mert élvezetes beszélgetések során rendszereztük és egymásnak átadtuk a vasútról meglévő összes tudásunkat. Így rájöttünk, hogy ez a „munkaeszköz” nekünk is nélkülözhetetlen kellék. Ezzel aztán be is indult a nagy vonatozás, készültek a vonatok, beszálltunk, és „Megy a gőzös” gitáros dalra el is indítottuk a szerelvényt! Ez nagyfokú érzelmi-szociális fejlődési lehetőség is volt! Mindeközben persze egyéb – képességeinket kiválóan fejlesztő – játékokat is játszottunk, és a tavasz egyre több jelét fedeztük fel.