Az advent a keresztény világ egyik különösen fontos ünnepe: a karácsonyi ünnepkör kezdete. Maga a szó eljövetelt jelent, mégis mi szorosan összekapcsoljuk a várakozás szóval. Miért is? Azért, mert Akire várunk, Aki jön, arra feltétlenül várni kell! Mindenkinek várnia kell Őt. Olyan csodálatos ez a várakozás, hiszen minden más várakozásunktól különbözik, mégpedig abban, hogy Ő bizonyosan eljön!
A karácsony előtti hetek visszaszámlálásának, a várakozásnak és a belső fény keresésének egyik legszebb és legrégebbi szimbóluma az adventi koszorú.
Az adventi koszorú örökzöld ágakból font, négy gyertyával díszített koszorú. Az adventi várakozás szimbóluma: gyertyái az adventi időszak négy hetét jelképezik. A keresztény szimbolisztika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét.
A négy gyertya advent négy hetét és ezenfelül négy fogalmat jelképez: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A római katolikus hagyományban ezen felül egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
- Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
- zsidó nép – amelynek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
- Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm)
- Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)
A katolikusoknál a gyertyák színei általában megegyeznek az advent időszakának liturgikus színeivel: három lila, egy pedig rózsaszín; a rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján gyújtják meg. A gyertyákat vasárnap reggel szokás meggyújtani, de sokan ezt már az azt megelőző szombaton este megteszik. Karácsonyig a gyertya gyarapodó fénye az ünnepi várakozás, majd a negyedik vasárnapon a karácsony elérkezésének szimbóluma.
Meghitt és családias légkörben kötötték meg az adventi koszorúkat, pénteken, a Liliom csoport gyermekei és családjaik. Az elkészült koszorúkat, ima és énekek kíséretében, Faragó András atya megáldotta. Atyai áldással térhetett mindenki haza, ahol közösen készülhetnek majd Jézus születésnapjára.
Ez az adventi időszak, legyen mindenki számára HÍVÁS és KIHÍVÁS, hogy lelassuljunk, készüljünk, alakuljunk. Figyelmünket kéri ez az időszak – befele (önmagunk, testünk, lelkünk) és másokra (családunk, kollégák, szomszédok, rászorulók), illetve felfelé (Isten felé). Felfedezhetek ezernyi dolgot magamban és körülöttem, megtisztíthat, erősíthet, jobbá tehet ez az időszak, figyelmem, tetteim. Ahogy kint is, bent is kitakaríthatok és lelkemet ünnepbe öltöztethetem.
És talán ezek lehetnek az igazi ajándékok számunkra. Közben pedig mi magunk is ajándékok leszünk és egy jobb világot teremtünk.
Ilyen ajándékokkal teli Adventet kívánok mindenkinek!