Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába’, keserű magába’,
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, hegyibe párnám, magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám de hamar elvisznek.
Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna’, ha vóna’.