Szent Miklósra emlékezve, Mikulásvárás hagyománya a Liliom csoportban

           A gyerekek számára a tél kezdetét leginkább Szent Miklós érkezése jelenti. Felcsendül a sok kérdés: Hányat kell még aludni, hogy megérkezzen Szent Miklósra emlékezve, a Mikulás? Ki Ő? Mit kell tudni róla? Mit hoz? Honnan jön? Mivel érkezik? Miben lehet nekünk példa?

          Lázasan készülődtünk egész héten, dekoráltunk, színeztünk, alkottunk és gyűjtögettük a kívánságokat. Nagy lelkesedéssel és kreatív ötletek mentén tervezték a jó meleg és puha zoknit a Mikulás hétmérföldes csizmájába. A gyerekek maguk is megvoltak elégedve az egyedileg tervezett zoknikkal, mindegyik nagyon jól sikerült alkotás lett. Ajándékokat csomagoltak színesebbnél színesebb csomagoló papírtba, színeztek kiscsizmákat, szépen csilingelő csengőket. Mivel a vágás technikáját már mindenki nagyon jól elsajátította, már nem csak egyenesen vágunk, hanem különböző alakzatokban is. Egyenes, cikk-cakkos, hullámzó vonalak mentén igazították vágással a Mikulás szakállát. Legóból pedig épültek a szebbnél szebb Mikulás házikók. Játék mellett, persze meséltünk, verset -”Csengő csendül, csingiling” és énekeket is tanultunk – „Mikulás, Mikulás”, „Miklós püspök egykor régen, Adventi hírnök…” . így vidáman teltek napjaink, ráhangolódtunk az ünnepre. Az ének és vers mellé, ajándékkal is készültünk Szent Miklósnak. Ildi nénivel mézeskalácsot sütöttek, amit különböző formákkal szúrtak ki és különböző magvakkal díszítettek. Ügyesen nyújtották a tésztát, de a díszítésnél a fiúk nagyon huncut megoldást találtak arra, hogy a díszítő magvakból hogyan tudjanak minél többet enni úgy, hogy ne vegyék észre.

            A konyhában is egyre többet és többen sürögtek, forogtak. Új jelmezek is előkerültek a konyhai szerepjátékhoz: kötények és sapkák, illetve rendőr jelmez, amit még színezésnél is viselt egy – egy kisgyermek. A rendőr kiemelt feladata volt a csoport rendjére vigyázni.

           Minden nap sokat beszélgettünk a szeretetről, a jó cselekedetekről, a meglepetésekről. A meglepetés zsákból az adott napnak megfelelően mindig előkerült valami kis apró meglepetés, ugyanúgy, mint ahogy minden nap, hazavihettek otthoni olvasásra, egy egy kedves mesét.

           Tovább fokozódott az izgalom a csoportban, ahogy teltek a napok, érezhető volt a gyerekeken a türelmetlen várakozás. Csütörtökön elmentünk a postára, hogy feladjuk a Mikulásnak megfogalmazott üzeneteiket és persze kívánságaikat.  Soha nem látott ügyességgel öltözködtek a gyerekek, miközben énekeltünk és verseltünk. A postához vezető oda – vissza úton, kiemelkedően szépen közlekedtek /egyébként minden héten egy nap sétálunk egy nagyot a környező utcákon, hogy megfigyeljük a természet változásait/. A postán pedig példaértékűen viselkedtek. Szépen álltak sorba, várakozva, hogy ránk kerüljön a sor, miközben kihasználtuk a rengeteg adódó lehetőséget a spontán megfigyelésekre, újabb és újabb tapasztalatok szerzésére /postai ügyintézők munkája, emberek sorra kerülésének menete, sorszámos kijelzők működése, feladatok és tárgyi eszközök sokfélesége…/. Amikor ránk került a sor, 2 kisgyermek bélyeget vásárolt, lemérték a borítékunk súlyát, másik 2 kisgyerek ráragasztotta a borítékra a bélyegeket, másik 2 gyerek bedobta a nagy postaládába, miközben a többiek mindenhova elkísérték őket.

          Áhítaton megismertettük a gyerekekkel Szent Miklós történetét, életének fontosabb eseményeit és ismertebb csodatételeit /3 lány férjhez adásának története, a gabona sokasítása, a tengeri vihar lecsendesítése/. Miután hétfőn reggel meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját, közösen a Halacska kiscsoporttal, elkezdtük mi is építeni adventi utunkat. Ehhez mindenki különböző építőelemeket kapott: sima A4-es papír, legó építőelemek, széles papír csíkok, piros kis tarisznyák, organza tekercsek, színes pálcikák, fenyőfaágak, hurkapálcák. Mindenkinek saját elképzelése szerint kellett megépíteni az utat a karácsonyi jászolhoz. Nagyon meglepő helyzetek alakultak ki, melyekre annál meglepőbb megoldások születtek. Nagyon látványos utak épültek: a sima egyenestől, a nagyon tekervényes, kacskaringós, szakadozott utakig. Érdekes tapasztalás volt számukra az is, hogy a különböző kellékekből egyszerűbben és gyorsabban lehetett építkezni, másokból pedig, sokkal nehezebben, több időigénnyel. Elgondolkodtató jelenség volt egyik úton a szakadék megjelenítése is. Nagyon tanulságos volt számomra is maga az egész foglalkozás kerete és tartalmi kidolgozása.

         Pénteken elérkezett végre a várva várt nap!

         Nagyon, nagyon izgalmas és tartalmas hetet zártunk, melyről beszéljenek a KÉPEK is!

1 2 ►