Szent Mártonnak csodálatos köpenye alatt…

Liliom csoport

„Lámpa, lámpa, sötét várja,
Lobog benne Márton lángja.
Űzzük el a sötétséget,
Varázsoljunk fényességet.
Fény, fény, fényesség,
Lesz belőle békesség!”

November 11-e, Szent Márton napja, jeles nap az óvodában. A Liliomkert Katolikus Óvodában már hagyománnyá vált, hogy évről – évre megünnepeljük Márton napját úgy, hogy megemlékezünk Szt. Mártonról, jócselekedeteiről. Ha Márton napra gondolunk mindig eszünkbe jutnak a sajátos Márton – napi jelképek: libák, égő lámpások, Szent Márton köpenye. Mint minden ünnepnek, úgy ennek is megvannak a saját hagyományai, népszokásai, jellegzetességei.

A Liliom csoportban az egész hét tevékenységei úgy épültek fel, hogy változatos zenei, irodalmi, vizuális, mozgásos, dramatikus tevékenységek segítették elő a Márton napi néphagyományok megismerését. Egész héten lázas munka folyt a csoportban, változatos tevékenységek szervezésével.

Áhítat keretében a gyerekek megismerkedtek Szent Márton legendájával, sokat beszélgettünk a segítőkészségről és a jószívűségről. Márton egy pogány katona volt, aki egy alkalommal találkozott egy szegény, éhező koldussal. Megsajnálva őt, neki adta köpenye felét, hogy megvédje a fagyhaláltól. Napjainkban a köpeny kettévágását egy sütemény kettétörése, egy játék megosztása jelenti. Amit megosztunk valakivel, az a felebaráti szeretetet jelképezi, mely értelmében a gyerekek egész héten jócselekedet szívtallérokat gyűjthettek. Márton alakját már életében legendák vonták körbe és püspökké akarták szentelni. Amikor ez a hír fülébe jutott, az érte jövő küldöttek elől a ludak óljába bújt. A madarak azonban gágogásukkal és szárnyuk csapkodásával óriási zajt csaptak, ezzel felfedve Márton rejtekhelyét. Mártont püspökké szentelték és egészen haláláig segítette a szegényeket.

A külső világ tevékeny megismerése keretén belül szót ejtettünk a népszokásokról, a ludak hasznáról, táplálásáról. Beszélgettünk a katonákról (feladat, felszerelés – kard, pajzs, páncél, sisak-, életmódról) a püspökökről (kik ők, feladatuk, öltözékük). Ínycsiklandozó fahéjas, édes illat terjengett az épületben, hiszen készült a híres-nevezetes sült alma, amit a gyermekek megkóstoltak és elfogyasztottak.

Énekeltünk, mondókát mondtunk, verseltünk, minden, ami libával kapcsolatos terítékre került ezen a héten.

Nem lenne teljes az ünnep előkészülete az alkotás öröme nélkül. Ennek keretében a kreatív délelőttök során együtt festettek, színeztek, ragasztottak, vágtak, gyöngyöt fűztek. (fakanál liba készítése, bébiételes üvegek festése a lámpás felvonulás kellékeként). Nagy elővigyázatosságot, koncentrációt és nagyfokú odafigyelést igényelt a Szent Márton lovának szeggel való patkolása, amit nehezen akartak abbahagyni. (patkó formák deszkára való szögelése, szöggel és kalapáccsal, mint az igazi kovácsműhelyben).

Egyéni fejlesztés során a finommotorika fejlesztését segítette a kukoricaszemek rakosgatása különböző alakzatokban (libaetetés vonalvezető feladatlapokon), a napi színezések (Szent Márton, püspöksüveg, patkó, szabadon választott), színes pálcikák és gombok szétválogatása különböző szempontok szerint. A kukoricamorzsolás továbbra is napi szintű kedvenc elfoglaltságot jelentetett több kisgyermek számára.

A hosszú egy hetes ráhangolódás után, csütörtök délután elérkezett a várva várt ünnepség napja is. Sok szülő kíséretében átvonultunk a főplébániára, ahol az atya összefoglalta röviden Szent Márton történetét, megnéztük a Katica nagycsoportos gyermekek Szent Mártonról szóló előadását, majd Faragó András atya megáldotta a csoportok lámpásait. A fény, a lámpások meggyújtásával egyre növekedett, mígnem egy hosszú fényfűzérré állt össze. A Márton napi lámpás felvonulás a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt hivatott hirdetni. Kicsik és nagyok énekelve vonultak végig az utcán egész a kertes oviba, ahol folytatódott az ünnepség a „Szent Mártonnak ünnepén, égő lámpást viszek én…” című rajzpályázat eredményeinek kihirdetésével. Nagyon szép és igényes alkotómunkák készültek. A jól megérdemelt ajándékok átadása után, igazi „terülj-terülj asztalkám” várta a gyermekeket és a családokat, kezdődhetett a szeretetlakoma, mely természetesen finom libazsíros kenyér volt, lila hagymával és forró teával. Mivel már alkonyodott és egyre csak csökkent a természetes fény, a kapun, a fákon, a korláton felfüggesztett gyönyörű kis lámpások pislákoltak, méltóságteljes hangulatot biztosítva az ünnepségnek.

A jó hangulatú hosszú, tartalmas délután végeztével mosolygós arcú kis pöttömök, kezükben a lámpások imbolygó fényével köszöntek el, vitték haza a lángot otthonaikba.

Idén is nagyon jól éreztük magunkat mindannyian. Nagyon szép hagyomány ez, amelyet jövőre is folytatunk.

Így volt, nem mese volt.

Ez mind igaz volt.