Ica-rica, kukorica derce...

               Szent Márton jeles napjára és ünnepére készülve, az egész hét tevékenységeit úgy építettük fel, hogy ehhez kapcsolódva, a gyermekek megtalálják a fejlettségüknek megfelelő differenciált élmény és tapasztalásszerzési lehetőségeket. Először is, a héten ismerkedtünk a kukoricával, mint növénnyel. Megfigyeltük és tanulmányoztuk a növény felépítését: gyökérzet, fás szár, hosszúkás levelek, érett kukoricacsövek csuhéba burkolva, csutka, virágzat, címer, miközben nagyon bölcs következtetéseket, ok-okozati összefüggéseket vontak le a gyerekek. Pár napig a teljes növény a csoportunkban szolgált kiváló ismeretszerzési és tapasztalási lehetőségként, majd utána, kikerülve a csoportból őszi dísze lett a teraszunknak. A kukoricafosztás, morzsolás folyamatába mindenki aktívan bekapcsolódott, miközben énekeltünk és a régi szokásokról beszélgettünk. Önfeledt és vidám játékba merültünk a morzsolás és a kukoricaszemek szállítása közben, vagy a csutkavár építésekor. A kukoricamorzsolás technikáját nagyon ügyesen elsajátították a gyerekek, kedvenc tevékenységükké vált, minden nap morzsoltak 1-2 csövet, még úgy is, hogy több gyermeknek vízhólyag lett az úján. Játszottunk a kukoricaszemekkel, miközben a kéz finommotorikáját igen intenzíven fejlesztettük, a türelem, monotónia tűrés, szem-kéz koordináció, figyelem koncentráció is előtérbe került a különböző feladatok során (párosítások, vonalvezetés).

              Rengeteg matematikai tapasztalatokkal is gazdagodtunk a tevékenységek során: becsültünk, mértünk, összehasonlítottunk (több-kevesebb-ugyanannyi, nehezebb-könnyebb, kicsi-nagy, szélesebb-keskenyebb), számláltuk (csöveken a sorokat, szemeket, csutkákat a várépítés során), válogattunk. Érdekes logikai következtetéseket vontak le elméletben, de a konkrét kísérletezések során határozott és reális, hibátlan eredmények, tapasztalati úton megélt válaszok születtek.

             A hét témái között helyet kapott a ház körül élő állatok, a baromfiudvar lakóival való ismerkedés is: kakas, tyúk, gyöngytyúk, pulyka, kacsa, liba /test felépítés, főbb jellemzőik, hasznuk, gondozásuk, azonosságok és különbözőségek/.  A reggeli gyülekezési időben sokat beszélgettünk, könyveket és szemléltető képeket nézegettünk a különböző szárnyasokról, illetve saját élményeket is örömmel osztottak meg. Természetesen nem maradhatott ki a tapasztalatszerzés során, hogy megkóstoljuk a kukoricát, amely nem csak az állatoknak fontos élelmet jelent, hanem az ember számára is. Jó kedvvel fogyasztották a pattogatott kukoricát, ebédre kukoricás rizst ettünk, de megkóstoltuk a kukorica bajusz teát is, ami viszont nagyon megosztotta a gyerekeket. Az alkotás, a kreativitás a hét minden egyes pillanatában jelen volt, hiszen ez a gyermeki kíváncsiság és motiváltság alapja. Verseltünk, mondókáztunk (Gi-gá, gi-gá gúnárom…, Árok partján ül egy liba…, Antandó, zsebi-zsibiló…, Egy, kettő, ha…, Hej Gyula, Gyula, Gyula…), énekeltünk, a mesénk pedig az aranylúdról szólt. Kézügyességüket, kreativitásukat fejlesztette a különböző technikával készült libák, tyúkok, kakasok, amelyek parafadugó nyomdázással, fültisztító pálcikával való nyomatfestéssel, tépéssel, gyűréssel készült galacsinok ragasztásával alkottak meg a gyerekek. Drámajátékokat – ludas játékokat is játszottunk a csoportszobában, jártunk, keltünk libasorban. Az áhítaton Sámuel történetét dolgoztuk fel különböző szemszögből. Mivel a munkára való nevelés is fontos része a mindennapjainknak, sepregettünk, gereblyéztük a leveleket, miközben szántunk időd az avarba lévő önfeledt játékra is. A mindennapi fáradtságos és munkás délelőttök egy jó ízű étkezéssel és alvással folytatódtak. A héten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia karának végzős hallgatói, Gabi, Brigi és Fruzsi néni is a csoportunkban vendégeskedtek.

              Igazi élmény volt számunkra az egész projekthét, melyről tanúskodjanak a KÉPEK!

1 2 ... 4 ►