Októberben több ünnep is az Istenszülő közbenjárását idézi fel:
A hónap legelső napja az Istenszülő oltalmának ünnepével kezdődik.
Október 7.: világszerte a Rózsafüzér Királynője ünnepe.
Október 8-án a Szűz Anya magyarokat oltalmazó pártfogásáról emlékezik meg a katolikus egyház. Szent István király halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is lehet tisztelni a Szűz Anyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte a magyarok számára. Ahogyan nehéz időkben Krisztus hívei mindig fohászkodtak az Istenszülőhöz, úgy most is igen aktuális az ő közbejárásának kérése. Háromnapos búcsút tartottak Mátraverebély-Szentkúton október 5-8 között. Óvodánk nevelőtestülete, 2024.10.08-án kedden, együtt, egymást erősítve érkezett meg nemzeti kegyhelyünkre, hogy részt vegyen a MAGYAROK NAGYASSZONYA ÉS RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNŐJE búcsún, hogy hálát adjunk a minket végtelenül szerető Istennek a Tőle kapott sok-sok kegyelemért, amiben egyénileg, vagy a közösségeinkben részesültünk.
Minden zarándoklatnak célja van és minden zarándoknak van valamije, amit magával visz a kegyhelyre, remélve, hogy valami megváltozik az út során. Nem földi, számokkal kifejezhető, hanem valódi, maradandó értéket keresünk mindannyian. És közben megvan mindenkinek a maga keresztje. Az út megpróbáltatásokkal járhat, a megérkezés öröméért azonban megéri áldozatot hozni. Mert a megérkezés magával hozza a találkozást: a Szűzanyával, önmagunkkal, egymással. Ezt pedig méltóképpen meg kell ünnepelni, mert ez így mind együtt jelenti az Ünnepet.
Reggel 9 órakor megérkezve a kegyhelyre lehetőségünk volt szentgyónás elvégzésére, egyéni elmélkedésre és imádságra a templomban, reggelizni, megkeresni a Szent László forrást, a kegytárboltban vásárolni. Felemelő élmény volt 10.15-től becsatlakozni az énekes Mária-köszöntőbe és együtt énekelni az ismert vagy kevésbé ismert Mária énekeket. 11-kor kezdődött a szentmise melyet Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök celebrált. A mise után került sor a szokásos körmenetre, amely még jobban megtöltötte a már eddig is hálatelt szívünket.
Zarándokutunk a délutáni litániával zárult. Ennek végén Palkó Julián atya kedves búcsúszavakkal bocsájtott el bennünket. Mint mondta: Most következik a nap legfontosabb eseménye: az elmenetelünk, és az, hogy mit viszünk haza magunkkal. Mennyit viszünk azokból az élményekből, amiket itt szereztünk? Melyeknek birtokában látszódik-e rajtunk, hogy befogadtuk azokat, s igyekszünk azok szellemében élni?
Én is ezt kívánom mindannyiunknak, hogy ezt sikerüljön minél nagyobb mértékben megvalósítani.
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja! Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!