Nyitva van az aranykapu...

„A legapróbb dologban is van valami kevés ismeretlen. Találjuk meg!” (Maupassant)

              Elteltek az első hetek az óvodában, tele az első napok izgatott élménybeszámolóival, megtörténtek a várva várt viszontlátások, újra találkozhattunk egymással – óvónéni, dadusnéni, gyerekek. Várták már a viszontlátást, hogy mesélhessenek a nyári élményeikről, hogy újra felidézhessük a közösen játszott játékokat, és hogy ismét együtt legyenek a megszokott kis játszótársaikkal. Sokat beszélgettünk arról, hogy ki vagyok én és milyen vagyok…meg persze a többieket is megfigyeltük. Új gyerekek is érkeztek a csoportban, akikkel megismerkedtünk. Természetesen azt is észrevettük és rácsodálkoztunk azon, hogy mennyit változtunk a nyáron, megfigyeltük a változások külső és belső jeleit: testsúly, magasság, fogváltás.

              Számukra már fontossá vált az a tény, hogy egy közösség – az óvodai csoport – tagjai. A közösségi nevelés az egész óvodai év során fontos szempont számunkra, de különösen nagy hangsúlyt kap az év elején, amikor újra tudatosítjuk magunkban: milyen jó együtt lenni! Ehhez kapcsolódva sok-sok szokást és játékot építhetünk be a csoport életébe.

              Fontos a gyerekek számára az érzelmi ráhangolódás. Igyekeztem minél jobban bevonni őket a beszélgetésbe, a szabad választásba, élmények meghallgatásába, mindezzel kíváncsiságukat felkelteni. A különböző játékos tevékenységeket szívesen, hosszabb időn keresztül játszották a játékidőben. Ők választhattak érdeklődésük, vérmérsékletük szerint, hogy éppen milyen típusú játékot szeretnének játszani. Ha éppen nyugodtabb játékot választottak, akkor barkácsolhattak, kommunikációs játékot játszhattak, vagy mozgásos tevékenységekbe vettek részt. De igyekeztünk művészi hajlamaikat is figyelembe venni és olyan verseket, meséket, énekeket választottunk, amiket ismernek. illetve újdonságként szolgáltak.

1 2 ►