„Mesék útján, csodák földjén…” játékos nyílt nap a népmesék jegyében

                 Az első nyílt nap reggelén, már érkezéskor, érdekes és változatos játékos tevekénységek közül választhattak az érkező gyermekek: a kreatív asztalnál különböző népművészeti motívumokkal díszített tányérok színezése, aranyhalacska színes gyűrt papírral való kitöltése, a finommotorika fejlesztős asztalnál mesebeli, kanyargós utak kirakása különböző magvakkal: tök, napraforgó, sárga borsó, bab, tarkabab, gyöngybab, kukorica, pattogatott kukorica, különböző csavarok csavarozása. A padlóra kiterített hosszú rajzlapon kipróbálhatták kreativitásukat, fantáziájukat a cifra palota ablakainak megtervezésével, színezésével, illetve emlékező képességüket is próbára tehették a népmesei memória játékban.

               Egyszer csak megérkezett a híres mesemondó távcsővel, tarisznyával, mindent tudó mesekönyvével, tolmácsolva meseország királyának felkérését, segítségkérését, ugyanis még senkinek sem sikerült a királykisasszonyt megnevettetni és elaltatni sem. Ezért kétségbeesetten keresi azokat a rátermett, bátor, okos, furfangos és csavaros eszű, jóságos, őszinte, szorgalmas és udvarias legényeket és leányokat, akik megtudják nevettetni és el tudják altatni a királykisasszonyt. Természetesen a fele országáért és a királykisasszony kezéért cserébe. Mivel tudomására jutott, hogy a Halacskás gyermekek nemcsak ismerik és szeretik a népmeséket, hanem mindent tudnak róluk, megkérte őket, hogy mentsék meg a királykisasszonyt. A gyermekek azonnal igent mondtak a királyi felkérésre, bebizonyítva már első körben rátermettségüket és gazdag ismereteiket a népmesék világáról, így a feltett kérdésekre határozottan tudták már a helyes válaszokat: mesekezdési és mesebefejezési formulákról, a 3, 7, 12-es bűvös meseszámokról, a mesében előforduló varázstárgyakról, kik a népmese szereplői.

              A népmesék egyik kiemelkedő alakja a vándorlegény, ezért megbeszéltük, hogy milyen az ő ruhatára, hogy leggyakrabban azért indul el vándorútra, hogy szerencsét próbáljon, mesterséget tanuljon, az élet vizét vagy a társát megkeresse és megtalálja.

              Mielőtt elindultunk a királyi palotába megmenteni a királykisasszonyt, mindenki vándorlegénynek beöltözött és elindultunk először, egy mesében előforduló mesterséget kitanulni. Igy megérkeztünk első állomásunkra, ahol az asztalos műhelybe ANTAL mester inassá fogadott és mindent megtett, hogy kitanuljuk ezt a hálás mesterséget.

              Nagyon elfáradva, de mesebeli utunkat tovább folytatva megérkeztünk egy fogadóhoz. Mivel nem volt egy krajcárunk sem a lyukas zsebünkbe, szorgalmasan kitanultuk a fogadós mesterséget is, amely próba alatt egy borítékban található különleges szendvicset kellett elkészíteni minden gyermeknek. A hozzávalókat a kép alapján a gyerekeknek kellett összeválogatni és a képnek megfelelően elkészíteni a szendvicset, amit jóízűen elfogyaszthattak a fogadóban. A szorgalmas és kitartó munkának meg is lett a jutalma, hiszen finom innivaló és felségesen finom palacsinta várta őket. A palacsintákat Szofi néni sütötte.

              Jóllakva és kicsit megpihenve elköszöntünk a kedves Ildi és Szofi néni fogadósoktól és tovább folytattuk mesebeli utunkat a királyi palotába…A nap végén mindenki meglepetés mesét kapott a vándortarisznyájába, amibe minden héten egy újabb népmesét kapnak majd a gyerekek otthoni olvasásra.

                                                                                                    Aki nem hiszi járjon utána…