Békesség e háznak és minden lakójának!

A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör egyik fontos mozzanata. „Az Ige testté lett, és közöttünk vett hajlékot”. /Jn 1,14/ Ilyenkor különösen is fogékonyak vagyunk arra, hogy kicsit „otthonosabban” gondoljunk Istenre, hiszen az ő hajléka akár a miénk is lehet.

„Békesség e háznak! És minden lakójának!” – szól a köszöntés vízkereszt táján, amikor óvodánkban is házszentelést tartunk. Gábor atya a Katica csoporttal közösen tartott áhítat keretében beszélt a vízkereszt ünnepének jelentőségéről, üzenetéről /a napkeleti bölcsek látogatása, Jézus megkeresztelkedése a Jordánban/, majd a vízkereszti liturgiában megszentelt vízzel végig járta közös éneklés kíséretében az óvoda minden egyes helyiségéit és megáldotta azokat. Azzal, hogy ilyenkor végig járjuk a házat, átélhetjük, hogy Isten szerető figyelme az otthon minden szegletére kiterjed. Ő betölti a családi hajlékot. Betölti közös életünket. Semmi sem idegen számára belőle.

A szentelés befejező gesztusaként a bejárati ajtó szemöldökfájára felírta az évszámot, 2024, valamint a C + M + B betűket, amelyek a latin mondatot rövidítik: „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!”. Ez a néhány betű egész évben, az örömteli és nehezebb nehéz pillanatokban emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között otthonunk felett van.