“Amerre a szemem lát, ahová az orrom vezet”. A Bókay kertet barangoltuk be ezzel a jelmondattal.
Ahogy elindultunk, először a hangokra figyeltünk. Milyen hangokat hallunk? (madárdal, szélsuhogás, vízcsobogás). Majd megfigyeltük, hogy hány darab és hány fajta fenyőfát látunk útközben. Megtapogattuk, melyik szúr, melyik selymes. A mesefánk is egy szép ezüst fenyő volt a mi a “Boldogság titka” című népmesét (Bajzáth Mária: Népmesekincstár) mesélte el nekünk. A mese után illattérképet készítettünk: Milyen illatokat érzünk? Hányfélét tudsz megszámolni? A láthatatlan illatgyűjtő tarisznyánkba, ami minden embernek az orrában van, összegyűjtöttük az illatokat. Különböző illatokat szimatoltunk illóolajok segítségével. Végül mindenki készített egy illatos potpurit szárított virágokkal.