A Nagyböjt minden évben eljön, újra és újra lehetőséget adva, hogy felkészülhessünk Jézus Krisztus halálának és feltámadásának megünneplésére. Az “újra és újra” azonban nem azt jelenti, hogy minden Nagyböjt “ugyanolyan”, csupán azt, hogy ismét végig járhatjuk a feltámadt Krisztushoz, embertársainkhoz, s az önmagunkhoz vezető utat. Nagyböjt az újrakezdés lehetősége.
Isten mindig velünk dolgozik, szelíden sürget, beszél hozzánk, kapcsolatot keres, és a mi feladatunk, hogy időt szánjunk rá, megpróbáljunk válaszolni. Két napos nagyböjti lelkigyakorlaton vett részt a Liliomkert Katolikus Óvoda nevelőtestülete Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlat ideje az imádság, az elmélkedés ideje; és az imádság ideje az az idő, amikor nyitottak és őszinték lehetünk Isten előtt, megpróbálunk egyszerűen együtt lenni Istennel és kitalálni, hogyan tudunk a legjobban válaszolni neki.
Az első nap lelki vezetője, Faragó András atya, a második nap pedig, Dr. Harmai Gábor plébános atya volt, akik igyekeztek figyelmünket a jelen pillanatban minket megragadó Istenre irányítani. A 2 nap során, lehetőségünk volt felismerni, hogyan szegődik mellénk Jézus életünk útján, mélyebben megismerni Őt, élete titkát, ránk vonatkozó akaratát a nagyböjt szemszögéből. Mindezt közösségben, imádságban, csendben, előadások, elmélkedések, beszélgetések közepette.
“Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak… Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.” /Teréz anya/