Nemzeti identitás – óvodai megemlékezés 1848. március 15-ről a Liliom csoportban

Az ünnepléshez ünneplőbe öltözünk. Ez azonban nem a legjobb ruhát jelenti, hanem azt a lelkületet, ahogyan ezekre az ünnepi percekre magunkat is felkészítjük és a gyerekeket is hozzászoktatjuk.” /Czárán Eszter/

Minden nemzet múltjából építkezik, ahogyan a magyar is. Történelmi nagyjaink példaként kell, hogy elénk tűnjenek, és utat mutassanak a jövő felé. Dicső kiállásukért, önfeláldozásukért a múlt felidézése során nem elég emlékeznünk, köszönettel tartozunk nemzeti hőseinknek. Óvodánkban fontosnak tartjuk a gyermekek nemzeti identitásának erősítését.

Az ünnep és az azt megelőző ráhangolódás különbözik az óvodai mindennapoktól. Az ünnep akkor adja a kiteljesedés érzését a gyerekeknek, ha a készülődés során az érzelmi, hangulati elemeket helyezzük előtérbe, ha pozitív töltetet adunk számukra a hétköznapokhoz képest. Az ünnepi készülődés az együttlét örömét adja, erősödik a személyes kötődés gyerek és pedagógus között a közös tevékenységek során. Erősíti a hagyományokat, a közös élmény erejével fokozza a gyerekek közösséghez való tartozását.

Egy óvodás életében egy történelmi esemény-forradalom a XXI. században nehezen érthető. A gyerekek életkori sajátosságaiból adódóan az ünnep jelentőségét elsősorban külső jegyekből érzékelik a megélt, megtapasztalt érzések alapján (pl. zászló, kokárda, ünneplő ruha, terem rendezés). A ráhangolódás jegyében olyan tevékenységeket szerveztünk egész héten melyben minden gyerek részt vett és kipróbálhatta képességeit: zászló, huszárkészítés, Magyarország térképének megjelenítése nemzeti színű papírgalacsinok felhasználásával, várépítés, családjátékok, közös teremdíszítés, könyvnézegetés. Beszélgettünk, arról, hogy mit jelent magyarnak lenni, édes anyanyelvünkről, arról, hogy Magyarország a mi hazánk, és Budapesten élünk. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent a harc, a szabadságharc, a katonákról és feladataikról, a huszárokról, öltözékükről, viseletükről, harci eszközeikről. Meséltünk Petőfi Sándorról, aki verset is írt arról, mit akarnak a magyarok. Meséltünk a márciusi történésekről, persze az életkori sajátosságok figyelembevételével, ovis nyelven. Versekkel (Mentovics Éva: Bátor huszárok, Weörös Sándor: Paripám csodaszép pejkó, Petőfi Sándor: Nemzeti dal) és dalokkal (Ennek a gazdának szép kocsija van…) is készültünk az ünnepre. Népi dalos játékokkal köszöntöttük a tavaszt, énekeltünk napocska hívogatókat. Meneteltünk „katonásan” az, Aki nem lép egyszerre és Menetel az ezred című dalokra. Készítettünk „emlékezés” virágokat, amelyeket a pénteki márciusi 14-i, Kossuth téri ünnepi megemlékezésre kivittünk és kihelyzetünk.

Az ünnep napján a gyerekek már korán reggel ünneplőbe öltözve érkeztek, nemzeti kokárdával a kabátra kitűzve.  Megemlékezve a régi korok hőseiről sajátos módon, korunkhoz illően, megalapozzuk a szülőföld, a hazaszeretet nevelésének csíráját.

Éljen a haza és a magyar szabadság!