Februárban jő a farsang, táncra hív a muzsikahang… hetedhét országra szóló mulatság a Liliom csoportban

                 Különösen várt esemény a gyermekek életében a farsangi időszak. A farsang a mókázásnak, a hangoskodásnak, a vidámságnak, az alakoskodásnak, a táncos mulatozásnak is helyet adó népszokás. Ilyenkor a legizgalmasabb elfoglaltság, más ruhájába, „bőrébe” bújni és valamennyi nevelési területünk, tevékenységünk ehhez a témához kapcsolódott. Előtérbe kerültek a bolondos mesék (A vajaspánkó, Furulyás Palkó, A széttáncolt cipellők), de a versek (Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője) mondókák és dalok (Azért varrták a csizmát, Jákobnak volt hat fia, Csizma, csizma, csizmadia, Itt a farsang áll a bál, A bundának nincs gallérja), a farsang hangulatát idézték.

               A várva várt napon, a gyermekek már reggel korán jelmezbe öltözve érkeztek. Sokat tréfálkoztunk egymással és egymáson, vidám párbeszédet folytattunk, mindaddig amig egy különleges és váratlan vendég érkezett: a mesemondó, aki a nagykönyvéből tudósította a gyermekeket a meseországban történtekről, átadva a király személyre szóló levelét is a liliomos gyermekeknek.

              De, miről is mesélt? Arról, hogy egy öreg király tizenkét leányával furcsa dolgok történnek éjszakánként: reggelre mindnek elkopik a cipője, a király nem győz új cipőket hozatni nekik. De hogy, hogy csinálják, senki sem tudja, ezért a király kihirdeti az egész országban, sőt, még azon is túl, hogy az az ifjú legény, aki megfejti a királyleányok titkát, jutalmul fele királyságát és legféltettebb leányának kezét kapja. Válogatottabbnál válogatottabb legények, hercegek és királyfik próbáltak szerencsét, de sajnos nem sikerült egyiknek sem megfejteni a titkot.

               Egy délceg, ifjú katona legénynek végül, sikerült a királyleányok nyomába szegődni három egymást követő éjszaka és megfejteni azt, hogy hol és hogyan táncolják rongyosra éjjelente a cipellőiket? Harmadik napon számot is ad a történésekről az öreg királynak, bemutatva az út során begyűjtött bizonyítékokat. Az öreg király megtartotta ígéretét így a délceg ifjúnak adja a legkisebb leányának kezét és fele országát, csapva nagy lakodalmat, ahova minket is, LILIOMOSOKAT is meghívtak. A mese útján, követve a térkép útmutatásait, számos próbatétellel kellett a gyermekeknek is szembesülni amíg eljutottak a király palotájába: ügyességi próba – célba dobás, leleményesség és kitartás próbája – felfüggesztett varázs karika evés, kreativitás próbája – a vicces udvari nevettető hajának festése, ujjfestés technikájával.

               A próbák kiállása után, megérkeztünk a király udvarába, ahol először, egyenként mindenki bemutatkozott, elmondta, hogy kicsoda, honnan jött és mit kell tudni róla. Az ünnepi alkalom során számtalan ötletes jelmez kelt életre, majd szívest – örömest fogyasztottak a behozott édes és sós süteményekből, innivalókból. A szépen megterített vendégteremben, olyan finomságok voltak, hogy máig is emlegetem…

               Csaptunk nagy vigasságot a szép táncteremben, ahol a tánc, a muzsika és a jókedv hét álló nap és éjszaka tartott. Vigadoztunk a vidám nevettető udvari bohóccal, ki tudja meddig…, de az biztos, hogy az én cipellőm is rongyosra szakadt…

               Ez valóban így történt, vagy mégsem, aki nem hiszi, járjon utána, de ha elhiszed, azt sem bánom…

1 2 ... 4 ►