A héten kiemelten foglalkoztunk a testünkkel és az érzékszervekkel, sok testséma és önismeret fejlesztését szolgáló játékokat játszottunk. A testrészek ismeretének nagy szerepe van a téri irányok megtanulásában, hiszen a kisgyerekek először saját testükhöz viszonyítva tudnak tájékozódni a térben. A testrészek ismerete a nyelvi fejlődést is mutatja, mivel előbb a passzív szókincsében jelenik meg (mutassa meg), aztán az aktívban (nevezze meg), utána jellemzői alapján ismerje fel (cipőt húzunk rá), később pedig, ő jellemezze, majd helyezze el egy gyűjtőfogalomba (a szem az érzékszerv, amivel látunk).
A külső tulajdonságokon és a testrészek elhelyezkedésén kívül a belső „milyenség” ismérvei is fontos tudnivalók. Nézegettük magunkat a tükörben, először az arcunkat, minden részletre alaposan kitérve: milyen a szemünk formája, színe, szemöldökünk, szempillánk, milyen a hajunk színe, hogy helyezkedik el a fülünk, száj formája, megfigyeltük az arányokat egymáshoz viszonyítva. Megfigyelték magukat, saját testüket, egy nagyobb tükörben. Ezután pedig meséltek egymásról is, ami egy nagyon jó alkalom volt a pozitív testkép megerősítéséhez. Megbeszéltük miben hasonlítunk, miben különbözünk.
Kiemelt figyelmet fordítottunk az érzékszervekre is: szem-látás, fül-hallás, orr-szaglás, nyelv – ízek érzékelése, bőr-tapintás, fájdalom, hő, amiért hálát is adtunk, hiszen nagy ajándék és kiváltság, hogy mi egészségesek lehetünk. Vannak olyanok, akiknek ez nem adatott meg. Beszélgettünk az egészségről, betegségről, játszottunk „orvososdit” a berendezett orvosi rendelőben, kialakított korházi részlegen, ahol nemcsak az orvos munkája került fókuszba, hanem az ápolók és asszisztensek munkája is. Kiemelten figyeltünk egész héten a helyes kéz és fogmosásra, a gyakori orrfújásra. Voltunk lent a sószobába is.
Elmeséltük “A só” „A kesztyű” című mesét, mondókáztunk: Hüvelykujjam almafa, Ez a szemem, ez a szám, éneket tanultunk: Jól vigyázz kicsi kéz… Tartalmas hetet zártunk, amiről a KÉPEK méltán tanúskodnak.