Kagylós kalózok uralma a tengereken és óceánokon

Gonosz, vad kalóz vagyok,
Jobbomon görbe kard ragyog.
Fél szememet kendő fedi,
Nevem föld és víz rettegi.

Bal kezem helyén kampó van,
Falábam a deszkán koppan.
Parancsnoki hídon állok,
Legénységgel kiabálok.

“Kezetek járjon, ne szátok,
Fedélzetet sikáljátok!
Sőt, van egy remek ötletem,
Aki lazsál, kiköttetem!”

Hajónk szeli a habokat,
Lehagyjuk a pandúrokat!
Messze csillog ágyúnk csöve,
Durranva repül lövege.

Bevallom, hogy valójában
Hajóm nem más, mint az ágyam.
Fakanállal hadonászom,
Hisz csak kalózosat játszom.